Sportvezetőként az ember sok döntést hoz, jót, rosszat egyaránt. Györe Lajos közel tíz évvel ezelőtti 

felkérése, hogy szabjon új irányt a dorogi vízilabdának, egyértelműen jó, sőt a legjobb döntésünk volt. Ezt a váratlan halála kapcsán megtartott megemlékezés is bizonyította. Játékosok, szülők, edzők, munkatársak sokasága vett tőle búcsút a dorogi uszodában. 

Nem mondtam jó beszédet ez alkalommal. Legalábbis abban az értelemben nem, hogy nem előre kigondolt, szépen formált mondatokat mondtam el róla és a dorogi tevékenységéről, hanem rögtönöztem. El-elcsuklott a hangom, tördeltem a kezeimet – nem ezt tanítják egyetlen médiaiskolában sem – de nem szégyellem. Amit fontosnak gondoltam, azt elmondtam, és úgy, ahogy éreztem. Őszinte voltam. 

De ennél sokkal fontosabb, hogy mindenki az volt. Az, hogy szülők, játékosok még zárás után is ottmaradtak és róla beszélgettek, jelzi, hogy Lajos igazi egyéniség volt, aki mély hatást gyakorolt az emberekre. Tapintható lett, hogy milyen sokat jelent egy közösség életében, ha van a soraikban egy mester, akire fel lehet nézni, akitől lehet tanulni.

Györe Lajos szerette a dorogi uszodát és legfőképpen szerette a vízilabdás gyerekeket – még ha kemény is volt velük- és ez a szeretet kölcsönös volt. Ezért voltak halála miatt megrendülve a játékosai, ezért gyújtottak gyertyát az emlékére. 

Lajos tanítása, szellemisége bennük él tovább.  A stílusa már most visszaköszön egykori tanítványainak, jelenlegi edzőinknek, segítőiknek a munkájában – amikor őket látom, hallom a medence partján, tudom, kitől való mindez.

Egy edzőt három dolog dicsér, az eredményei, a játékosok nevelése és a jó közösség építése.  Györe Lajos mindháromban sikeres volt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy noha évtizedekig professzionális felnőtt szinten volt eredményes edző, pályája zárásaként segített felépíteni a dorogi utánpótlást is. Azt hiszem és szerintem ő is így gondolta, hogy ezzel vált teljessé a pályafutása. Most már minden dorogi gyerek tudja, hogy melyik a kapás- és melyik a rosszkéz oldal, és hogy mit jelent a fór… s talán már kezdeni is tudnak ezekkel valamit. Nem kis dolog ez a labdarúgás és a birkózás városában. 

Györe Lajos nélkül ez nem jöhetett volna létre.

Köszönet érte!

Várhegyi Ferenc

(fotó: Nemzeti Sport)