Tavaly tavasszal újra terveztük a vízilabdasport dorogi fejlesztését. A biztos jövő és a jobb perspektíva érdekében együttműködést kötöttünk a Bp. Honvéd SE-vel. Ennek első lépcsőjeként két csapatra való játékos átigazolt a fővárosi klubhoz – de az edzéseiket továbbra is Dorogon végezték és Honvéd-Dorog néven versenyeztek tovább. Az előkészítősök és a legkisebb csapat nálunk maradt, és ez a felállás a jövőben is ilyen lehet: mi foglalkozunk az alapokkal és a legkisebbekkel, akik idővel átkerülnek a Honvédba és akár az OB I.-ig is eljuthatnak – ki-ki a saját tehetsége szerint.

A recept jónak tűnik, de a puding próbája az evés. Ezért megkértük az edzőket, értékeljék a mögöttünk hagyott bajnoki évet. Elsőként Dinnyés Somával beszélgettünk, az Új-Hullám SE gyermekcsapatának edzőjével.

• Szinte a nulláról indultunk – mondja Soma. A csapat zöme előkészítősökből állt, akikkel csak néhány hónappal a bajnokság kezdete előtt kezdtük meg a munkát. A Dunántúli gyermek IV.-es bajnokságba neveztünk be, főként azzal a céllal, hogy a gyerekek lássák és megtapasztalják, milyen egy igazi mérkőzés, hogyan kell felállni, milyen az, amikor bírók fújják a parton a sípot és van ellenfél is – egyszóval, hogy milyen vízilabdázni.
• Megtapasztalták?
• Az elején jó nagy vereségekbe futottunk bele, mindegyik mérkőzésünk 15-0-val ért véget (hivatalosan ekkora különbségnél lezárják a jegyzőkönyvet és a találkozó edzőmérkőzésként folytatódik tovább. a szerk). És ez később is így maradt, de azért lassan egyre jobbak lettünk. Most már tudják a gyerekek, hogyan kell felállni, elkezdeni egy mérkőzést, hogyan kell cserélni, emberelőnyben milyen alapvető dolgokat kell csinálni stb. Javult az erőnlétük és a bajnokság végére már eljutottunk odáig, hogy egyre tovább tartott, mire edzőmérkőzéssé válta mérkőzés és elkezdtek gólokat is lőni. De a mi a legfontosabb, egységesebb váltak, kezdenek közösséggé formálódni.
• Túl vagytok a tanulóéven. Melyek voltak a legfontosabb tapasztalataid és mik a terveid a következő bajnokságban?

Azt kaptam, amit vártam. A többi csapat már baby bajnokságokban is játszott, így jóval előrébb tartottak, mint mi, akik abszolút kezdők voltunk. De láttam a játékosok fejlődését és bízom benne, hogy jövőre tovább csökkentjük a hátrányunkat. Három-négy új előkészítős csatlakozik majd a csapathoz, így ha minden igaz 16-17 fős kerettel dolgozhatok és ez remélem, versenyhelyzetet is teremt majd a játékosok között. A gyermek III-as korosztályban fogunk  versenyezni a Dunántúli bajnokságban. Biztos, hogy megint a mezőn végén leszünk majd, de szeretnék eljutni odáig, hogy már mérkőzést is nyerünk. Ez a legfontosabb cél, mert ez nagy lendületet adhat majd a folytatásban.  Az út elején járunk, de mindenki így kezdte, ezeket a lépcsőfokokat nekünk is végig kell járnunk. Ha gyerekek kitartanak, fejlődni fogunk.